Bábafa kirándulás
BÁBAFA KIRÁNDULÁS
A Bábafa, a Bükk hegységben, a Bélapátfalva és Szarvaskő közelében fekvő Gilitka kápolnától körülbelül 500 m-re található földrajzi hely. Az elnevezés érthető okok miatt felkeltette az érdeklődésünket, és némi kutatómunka után kiderült, hogy a helynek rendkívül figyelemre méltó hely- és kultúrtörténeti vonatkozásai vannak, amelyek mind az anyává válás és az anyaság témájához kapcsolódnak.
A Bükki Nemzeti Parkkal együttműködve egy esőbeálló házikó formájában 2010 novemberének végén kis emlékhely született a Bábafa melletti tisztás szélén. Ennek falán kaptak helyet azok az ismertető táblák, amelyeken az általunk alkotott megemlékezés látható és olvasható. Igazi egyesületi közös alkotómunka eredménye ez!
Ide szervezünk kirándulást minden év szeptemberében Mária naphoz közeli szombati napon. Egyfajta zarándokút ez, ha úgy tetszik a szülés és születés jelképes útja: egy pontról indulunk, mindenki ugyanazt az utat járja be saját erőit megfeszítve, hisz a hely csak gyalog megközelíthető! Menet közben mindenki saját igényeire és tempójára hagyatkozik, hogy aztán „fent, a csúcson”, egy kis szertartással együtt örülhessünk a sikernek.
Nagyon szép lehetőség ez a kirándulás, az anyai erő, a szülés és a születés megünneplésére!
Bábafa házikó távolról
Bábafa házikó közelről
Bábafa házikó belülről
Generációk
****************
És végül álljon itt egy kedves írás, ami az egyik résztvevő tollából a 2011 őszi kirándulásunk hangulatát eleveníti meg először egy kislányka, aztán az anyukája szemszögéből:
Második utam a Bábafához, avagy kirándulás az Összhanggal
Boróka élménybeszámolója
Ma különösen szép pirkadatra ébredtem. Gondoltam, vétek ilyenkor aludni, megszemlélem a függöny résein beszűrődő fényeket, elmélázom az élet dolgain, közben pedig megtornáztatom az alvásban elgémberedett tagjaimat. Mindez azonban nehezen ment, mert az a nyúlánk, nagyszemű személy (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük Anyának), aki ilyenkor máskor még csukott szemmel simogat és motyog mellettem valamit magában felpattant az ágyból és olyan sürgés-forgásba, zörgésbe és motoszkálásba kezdett mint még soha. Gondoltam, kicsit megnyugtatom, és nyöszörögni kezdtem, ez mindig beválik. Ilyenkor odajön hozzám, bedugja a számba azt az édes tejet adó részét, és erre általában meg is nyugszik.Most sok sikert nem értem el ezzel, mert a tejadás után sem hagyta abba a motoszkálást. Gondoltam, itt készül valami!
Ebben nem is csalódtam, mert hamarosan elhagytuk a falakat, és útra keltünk. Beültünk egy igen szép brummogó dobozba, ahol nem messze tőlem egy ragyogó kék szemű, szőke hasonmásom ült. Remekül elbeszélgettünk az úton, bár egy idő után az Anya nevű nyurga kezdett idegesen felém nézegetni, úgyhogy –bár nem volt sok kedvem hozzá- de nyöszörögtem egyet neki, hogy hamarosan megint a számba dugja a tejadót, és megnyugodjon végre.
Dícséretére váljék, gyönyörű helyre vitt! Mindenhol azok a magas barna élőlények a zöld sörényükkel, (fáknak is nevezik őket) és az a friss levegő! Nagyon értékelem az ilyesmit.
Volt ott egy kedves, Zsuzska nevű hasonmás, ő az Anyukáját a hasán sétáltatta, és mondta, hogy jó móka, próbáljuk ki mi is. Anyukája segített a hosszú hajú nyurgáknak felkötniük a hasonmásokat a hátukra, és elindult a kis csapat.
Ahogy imbolyogtam Anyán hamarosan úgy éreztem, összemosódnak előttem a zöld sörények és lecsukódnak a szemeim.
A következő, amire emlékszem, hogy egy kis tisztáson vagyunk, és áll ott egy gyönyörű, égig érő fa, a Bába fa. Ekkor már biztos voltam benne, hogy jártam itt korábban. Olyan jó érzés volt megsimogatni Bába fa testét! Sokat tud ő, és sokat mesélt. Ismerte az én történetemet is és megdicsért, hogy milyen ügyes és bátor voltam az idefelé vezető úton.
Nagyon jólesett.
Mostanra már megéheztem, úgyhogy nagyon örültem a tejadónak. Hagytam, hogy a nyurgák kicsit ringassanak, és játszanak velem, aztán úgy döntöttünk a már említett kék szemű és a másik, csudaszép mosolyú hasonmással, hogy ideje lenne útra indítani őket, mert képesek sötétedésig itt csivitelni. Leadtuk az Oá, Oá jelzéseket, szerencsére nem kellett sokat, mert nem volt sok kedvünk hangoskodni ezen a gyönyörű napon.
Én újra elszenderedtem, és a következő pillanatban már a brummogónál voltunk!
Hát, rég aludtam ilyen jókat, amikor a ragyogó tűzgolyó fent van az égen, talán csak újszülött koromban.
Szépet láttam, frisset szagoltam, bölcset érintettem, vidámat hallottam, édeset ízleltem. Csodás napom volt! Köszi nektek, nyurgák!
***
Második utam a Bábafához, avagy kirándulás az ÖSSZHANGGAL
Eszter élménybeszámolója
Boróka ébredezik. Hajnalt üdvözlő baba, ez nem vitás. Tudnék még pihenni, de amíg nézelődik inkább összepakolok sebesen mindent az útra. Na, lássuk. Sok mindenre gondolni kell. Rakok be neki váltóruhát: bodyt, ha kakis lenne, ami rajta van, vékonyabb és vastagabb nadrágot és pulóvert az időjárástól függően...
Mi lesz, ha esik majd az eső? Kell egy takaró, pelenkák, hú, a kendőt itt ne hagyjam!
Mit csinálok, ha elöl unatkozik a kendőben, és kikéredzkedik belőle? Nem tudom, hogy viszem fel a Bábafáig a vállamon. Háton még sosem utazott, és ha nem tetszik neki?
Sok a kullancs ilyenkor, berakom a kullancsriasztó spray-ket és Calciumot, ha vadméhek támadnának meg minket. (Bár lehet, hogy nem is segít, ha megcsípnek!)
Viszek sok vizet és gyufát, mert ha lemaradunk a szopizás miatt és eltévedünk tüzet kell gyújtsak éjszakára.
Talán nem kellene mégsem elindulnunk. Olyan veszélyesnek tűnik ez az út.
Na, már nyöszörög, éhes szegény. - Jövök, Bobó, jövök! Milyen jó, hogy Katáékkal megyünk autóval! Ő is izgul, hogy Marci végigsírja az utat. Csendesek ezek a babák! Vajon jól vannak? Na, tessék, tudtam. Megéhezett szegény. - Mindjárt, kincsem, mindjárt!
Hű, de szép az erdő! Jó újra itt lenni. Most sokkal kevesebben gyűltünk össze, mint tavasszal, de a csapat nagyon lelkes! Mókás, hogy a túra legidősebb gyermek résztvevője, Áron, még nincs hét hónapos!
Milyen rendes Niké! Nem tudnak ma velünk túrázni, de eljött Zsuzskával, hogy segítsen felkötni a hátunkra a kis manókat.
Jé, már alszanak is!
Jó így együtt. Miközben kaptatunk a kaptatókon beszélgetünk szülésekről, születésekről és hogy ki milyen „praktikával” altatja a babáját. Kati és Ili útjelző táblákat kötöz a fákra, hogy senki ne tévedjen el. Az Összhang virág tündököl rajtuk, mindegyik egy kicsit más, hiszen kézzel festették.
Milyen hosszú utat jártunk be! Csak pár hónapja volt, hogy Katával várandósan itt cammogtunk felfelé és bőszen rágcsáltuk a Magnéziumot, most pedig a hátamon durmol a gyönyörű kislányom!
Megérkeztünk a tisztásra, ahol elengedtük a lufikat, hogy szabadon szálljanak. De szép volt! Gyönyörű a Gilitka kápolna, ahogy a hófehér falai kivillannak a fák mögül. Felértünk a Bábafához! Mindenki jól van, sőt, remekül!
Egy dologra nem gondoltam otthon, hogy bukósisakot szerezzek Borókának. Szél úrfi mókás kedvében van, és meg-megrázza a tölgyfák lombjait. A makkok meg csak úgy záporoznak ilyenkor a földre!
Eszünk, iszunk, megpihenünk. Maradt még pár üres útjelző tábla, lehet alkotni.
Amíg én festek, Boróka Ili, majd Kati vállán pihen, a „nagyfiúk” pedig az avarra terített pokrócon rugdalóznak és kurjongatnak vidáman.
Üdvözöljük Borókával Bábafát és megsimogatjuk kérges törzsét.
-Kedves Bábafa!
Köszönöm, hogy itt lehetünk újra. Épen, egészségesen, cseperedve. Nagy-nagy hálát érzek, hogy a kislányom megszületett. Szeretem őt teljes szívemmel és vigyázni fogok rá. Bízom benne, és megtanulok bízni magamban is. Reméljük, hamarosan újra meglátogatunk! Addig is minden jót Neked!
Ideje indulni. A kis manók vidáman kukucskálnak ki a kendőből, vagy édesen durmolnak a hátunkon. A lefelé vezető úton sem ered el az eső, nem támadnak ránk vadméhek és nem maradunk le Bobóval, így esélyünk sincs, hogy eltévedjünk és az erdőben éjszakázzunk. Boldog vagyok, hogy minden félelmemet, aggodalmamat és kishitűségemet félretéve végigjártuk ezt az utat! Boróka csodálatosan vett minden akadályt. Igyekszem tőle sokat tanulni!
Köszönjük, Összhang! Reméljük, hamarosan újra együtt!
***