Szülésről, születésről

Szülés és születés.

Ugyanannak a történetnek a két oldala. Mit tudhat egy kívülálló arról, hogyan éli meg a nő, és hogyan a gyermek? De úgy Isten igazában: mélyen, saját életében sorsfordító, életre kiható jelentőségében? Nagyon keveset. Legalábbis bal féltekés, racionális-logikus megközelítésben.

Az én felfogásomban a szülés-születés ereje bennünk feltámadó, a külső elemi erőkéhez hasonló intenzitású és működésű természeti erő. Hogyan is képzelheti bárki, hogy azt "vezetni" lehet? Hát lehetséges "vezetni" a mindent elsöprő szelet, a tomboló tüzet, a rengő földet, az áradó vizet?

Hiú ábránd...

Hogy is mondta József Attila?

"A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat." (Nagyon fáj)

Hmmm ... Ezen az alázat témán, mint a kín enyhítésének módján, érdemes elmerengeni szülés-születés ügyben... (TK)