Tavaszünnep

TAVASZÜNNEP

Idejét minden évben a tavaszi napéjegyenlőséghez (március 21.) igazítjuk. Arra törekszünk, hogy a hozzá legközelebbi szombat délelőttjén gyűlhessünk össze.

A magok csírázásával, rügyek fakadásával egy időben mi is az induló, új életet hívjuk és ünnepeljük.  Az egri Érsekkertben, a tó partján gyűlünk össze, ahol 2010 tavaszán elültettük „Az Élet Fáját”, egy szomorúfüzet. Számunkra ez a fácska többszörösen is szimbolikus jelentéssel bír. Először is szomorúfűz a hagyomány szerint Máris fája, leomló vesszői anyai ölelésként enyhet adnak és óvón eltakarnak. Másrészt számunkra a kicsi fa sorsa és növekedése összeforr az Egyesület fejlődésével. Bízunk abban, hogy annak megfelelően, ahogy a város teret adott a kicsi fának, befogadásra lelnek az Egyesület által képviselt, optimális életkezdetről szóló gondolatok is. És ahogy évről-évre növekszik a fa, azzal együtt nő majd azoknak a száma is, akik velünk együtt felismerik a gyermekeink születését kísérő általános szemlélet megváltoztatásának szükségességét.

„Az Élet Fájának” terebélyesedő lombja alatt beszélgetünk, énekelünk, és ültetjük el otthonról hozott cserépbe azokat a napraforgó magokat, amiket aztán összetartozásunk jeleként ki-ki otthon nevelgethet kertben vagy balkonládában. Ez a kis növény jelképezheti annak az évnek egy új, növekedni vágyó, felnevelni való gondolatát, vagy akár anyai kezekkel tartott cserépbe apai kezekkel ültetve a közösen vágyott gyermeket is.

Az életfakadás ünneplésével és az ültetés szertartásával az apai erőt állítjuk a központba. Talán egy majdani „Apák-napja” magja lehet ez az ünnep...

Az Életfa

Az Életfa felszalagozása

Körben a fa körül

Napraforgók

És végül álljon itt egy kedves írás, amit a Tavaszünnep és az életfa ihletett: Vén fa, ki itt állasz évszázadok óta,mesélj nekem.Mesélj, milyen volt, magnak lenni,földre hullni és ott nőni.Mesélj, milyen, mikor az anyaföld ölel,mesélj, milyen, ha a nap süti lombodat.Mesélj, mit súg a szél, mikor álomba ringat.Mesélj a madarakról, kik ágaid közé szállnak le pihennivagy fészket raknak ott.Mesélj a viharokról melyek éltető esőt hoznak,s tépik lombodat. Mesélja vándorról, ki árnyas lombod alatt pihent.Mesélj a télről, a tavaszról, a nyárról, az őszről,mesélj az elmúló időről.Mesélj a gyermekről, ki lombod alatt kezdett járni,s hogy el ne essen, törzsedbe kapaszkodott.Mesélj a kisfiúról, ki ágaid közé mászott,s onnan nézett szerteszét határba.Mesélj az ifjúról, ki árnyad rejtekén csókolta meg szerelmét.Mesélj a férfiról, ki ágaidra szerelt hintán hintáztatta gyermekét......Vén fa, mesélj, mesélj most nekem,mesélj arról, mit megéltél.Mesélj a napról, a virágról, csodáról,mesélj most nekem az életről magáról. (Arisa)  Ugyan a Mi Kis Fácskánk, az Élet Fája még igen zsenge, de egyszer eljön az idő, mikor erős törzse körül gyermekeink, unokáink fognak játszani. A családunkban nagyon fontosak a fák. Nagymamám kertjében diófa terebélyesedik méltóságteljesen, Férjem édesapja pedig gyümölcsösében tiszteleg a fák előtt. Amikor az esküvőnkre került a sor, szintén egy hatalmas fa alatt gyűlt össze a család, sőt még a templomi szertartáson is egy valódi fa volt az oltár. Akarva - akaratlanul, tudatosan és tudattalanul is összeforr az életünk a fákkal.Később úgy éreztük, hogy kapcsolatunk már olyan szintre emelkedett, hogy megfogalmazódott bennünk a gyermek utáni vágy gondolata. Utunk nem volt könnyű, sok mindenen keresztülmentünk… közben pedig az Élet tanított. Tavaly tavasszal egy hasonló közös ünnepen magot ültettünk együtt – később a kis növénykét is együtt nevelgettük Férjemmel. Kis szalagunkkal is feldíszítettük az Élet Fáját, tele voltunk hittel és reménnyel. Aztán megtudtuk, hogy sajnos az összes szalagot lelopták a fáról, kivéve egyet, a miénket. Első pillanatban arra gondoltam, hogy ki az, aki ilyet tehet, aztán a gondolat, hogy pont a mi szalagunk maradt csak a fán, új erőt adott. Van, amikor nagyon nehéz a reménykedés, de tudtuk és éreztük, hogy türelmesen kell hinni. Szerencsére olyan segítők is voltak körülöttünk, akikhez bátran fordulhattunk és támogattak minket ezen az úton. Aztán eljött az újév napja. Az új esztendőben pedig a legnagyobb ajándékot kaptuk az Élettől: szerelmünknek gyümölcse lett! Gyermekünknek az ősi magyar eredetű Villő nevet adtuk, aminek a jelentése fűzfatündér, tavasztündér és a régi villőzés népszokásunkhoz is kötődik.  Csupa összefonódás! Kívánom, hogy ez a Fa mindenkinek hozza meg azt a gyümölcsöt, amire vágyik! És nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gondolatnak is idő kell, mire beérik!- B. A. -